Az Indián Múzeumról

Elérhetőség: www.panoptikum.hu

Találja meg velünk Amazónia rejtélyes őslakóit, a Szent Vízesések törzsét, Dél-Amerika legrettenthetetlenebb indián harcosait!

 

A Tihanyban látható dél-amerikai kiállítás anyagát apránként összegyűjtögető, valamint azt múzeumként prezentáló kiállítás szülőatyja 2003-ban ismerte meg Ravellóban (dél-olaszország) azt a dél-amerikai családot, akik végül inspirálták, hogy a már korábban is elképzelt múzeumot létrehozza. Az Estuardó névre hallgató apa Ecuadorból jött, hogy anyagi támogatást gyűjtsön iskolák építése céljából az amazóniai esőerdőben. A kollekció későbbi tulajdonosa Estuárdótól értesült a kemény harcosok hírében álló shuar indiánok létezéséről.

Ők a Szent Vízesések népének nevezik törzsüket. A beszélgetések során kitudódott, hogy a családfő apja is a shuar törzs tagja és még most is a régmúltból származó tradíciókat ápolva, mélyen bent az esőerdőben él.

Ezek a beszélgetések hozták működésbe el a később megvalósuló múzeum tulajdonosának fantáziáját, hogy felfedezze a messzi kultúrát. Még több beszélgetés, levelezés és újabb kapcsolatok kialakítása, továbbá több éven keresztül tartó, sokféle módon történő anyaggyűjtés után jött létre az Amazonas Múzeum.

 

Tihanyban a Magyar Királyok Panoptikumában 

sikerült helyet találni a méltán sikeres vendégkiállításnak.

 

Az Amazonas Múzeum a dél-amerikai esőerdőkben mélyen megbúvó indián populációt, és ennek a népnek a városi integrálódás kapcsán létrejött szubkultúráját mutatja be, eredeti tárgyak, grafikák, képek és replika tárgyak bemutatásával.

A shuar indiánok eredeti nevüket a spanyol konkvisztádoroktól kapták – sokan így ismerik őket: jivaro indiánok. A shuar név az elterjedtebb, főleg élőhelyükön, Ecuador nyugati felén és Peru északi részén, illetve az Andok keleti lejtőin.

A 16. századi Dél-Amerikát egyre több aranyra éhes spanyol hódító lepte el. Egy régről 

fennmaradt történet szerint a jivaro (shuar) indiánok törzsfőnöke fellázadt az őket leigázni akaró, rabló és fosztogató és a népét folyamatosan gyilkoló spanyol konkvisztádorok ellen. Csellel leitatta a spanyol hódítókat és amikor azok részeg álmukat aludták, harcosai megtámadták és lemészárolták a kisváros fehér lakosait. A kormányzónak, valamint a spanyol előkelőségeknek megolvasztott aranyat folyattak le a torkán. Több száz spanyol halt meg ekkor borzalmas kínok közt, az indiánok levágták, majd zsugorították a fejüket, amelyeket lándzsára tűztek és harci táncot jártak körülöttük.

A 20. század elején katolikus hittérítők érkeztek a régióba, akik a shuar indiánok  egy részét megtérítették és ők az évtizedek folyamán lassan integrálódni kezdtek az ecuadori társadalomba. A gyerekek iskolákban tanulnak, a felnőtt férfiak nagy része a hadseregben talált magának hivatást, hiszen közismerten jó és bátor harcosok. Mindemellett azonban a régi hagyományokat sokan ma is ápolják. De a régi tradíciók egy része az esőerdő mélyén fokozatosan a feledés homályába vész.

 

A tárlat Tihanyban több kuriózumot is tartalmaz.

Például érdekességnek számít az a madártoll-fejdísz, amelynek tollazata a madár bőrével lett a fejdísz fonott alapjára tekerve, a madár megnyúzása után.

De megtekinthető még a boa bőréből készített csörgős ágyékkötő is a hozzávaló csonthéjból készült melltartóval együtt, amelyek együtt teljes női ruházatot alkotnak.

A vitrinekben van még többféle fúvócső növényi méreganyag-tartókkal, lándzsák, tőrök, harci ruházatok és a különféle betegségek megelőzésére és gyógyítására szolgáló gyógynövények.